2013. február 8., péntek

63-as szám (part 2)

63-as szám
(part 2) 

-Gyere mellettem!-súgta a fülembe JR.
Bólintottam egyet és elindult lefelé a színpadról a kulisszák mögé. Hátul hatalmas felfordulás volt. Mindenki össze-vissza rohangált. Az egyikőjük nekem jött és én elestem. Azonnal felálltam de JR-t és a többieket nem láttam sehol se. Elindultam előre de nem találtam meg őket. Valaki hirtelen magához rántott.
-Kedves L.O./\.E nem szeretném a elvesznél.-mondta JR kicsit mérgesen.
-Sajnálom, nem direkt volt.
JR megfogtam a kezem és elvezetett a pihenő szobáig. Ott leültetett egy székre és a következőt mondta.
-Maradj itt amíg vissza nem jövök!
-Rendben van. Ne aggódj itt maradok, nem tűnök el sehova.-mondtam kicsit idegesen.
Ezután JR rám mosolygott majd elment. Én pedig azon gondolkoztam,hogy vajon hogyan kellene vele viselkednem,hogy ne égessem le magam. Gondolkodásom közepette JR visszajött.   
-Sokat vártál?-kérdezte.
-Még szép,hogy sokat várt, túl lassú vagy!-mondta Baekho JR háta mögött.
-Hagyd már békén! Szegény így is ideges.-szólalt meg Minhyun.
-Nem szállnátok le rólam?!
Ezután JR megragadta a kezem és elindultunk a kijárat felé. Amikor kiértünk,így szólt hozzám:
-Bocs a többiek miatt.
-Nincs semmi baj. Szerintem csak aggódnak érted.-rá mosolyogtam és ő vissza mosolygott.
-Akkor jó!... Öhm és hova szeretnél elmenni?
-Bárhol jó lesz.
-Akkor mit szólnál ha elmennénk kajálni?-eközben hátra fele sétált és a szemembe nézett.
-Tetszik az ötlet.-mosolyogtam.
-Hova szeretnél menni?
-Tudok egy jó helyett ahol nadon finom Rament készítenek!
-Nadon finom?
-Nem ér megszólni a másikat.
-Induljunk, kérlek mutasd az utat!
-Csak gyere utánam.-rá mosolyogtam és elindultam az étkezde felé.
-Miért szereted a NU'EST-ot?-hatalmas mosollyal az arcán kérdeztem tőlem.
-Erre a kérdésre nem szeretnék válaszólni.
-Rendben. Akkor ki a biasod?
-Erre főképp nem szeretnék válaszólni.
-Nincs apeláta.-nagyon komolyan közölte velem.
-Ez nem fair!-háborogtam.
-Gyerünk,rajta válaszólj!
-Nem.
-Egy tapotatt sem mozdulok innen amíg nem válaszólsz!
-Tudod, ez nagyon gyerekes.
-Sajnálom, ilyen a stílusom.-mondta nagyon önelégülten.
Bármit csináltam, nem tudtam megmozdítni.
-Most jössz vagy nem?-kérdeztem tőle mérgesen.
-Addig nem, amíg nem válaszólsz a kérdésemre MISS L.O./\.E!
-Arra várhat.
Ezután elindultam és ügyet sem vetettem rá. Pár perc múlva kifulladva így szólt hozzám:
-Majd válaszólsz rá ha lesz kedved.
-Akkor ezt megbeszéltük szerintem.

Az étkezdében:
-TÁDÁ, megjöttünk. 
-Király. Már marha éhes vagyok.-nagyon boldog volt.
Én rendeltem meg a kajánkat. 5 perc múlva meg is érkezett.
-Húha, ez nagyon jól nézki.-ezután meg kóstolta.-És az íze is nagyon jó.
-Én megmondtam.-elmosolyodtam és én is hozzá láttam az evéshez.
Miután JR megette azt amit rendeltem neki még rendelt magának pár adaggal. Én csak ott ültem és néztem ahogy magába tömi a Rament.
-Te aztán sokat eszel.-mondtam.
-Szerintem nem.-közben a tészta kilógott a szájából.
Miután végeztünk az étkezdében elmentünk sétálni egyet a parkba.
-MISS L.O./\.E! Mondja,milyen volt a mai délutánja?
-Uram, kijelentem, hogy remek volt.
Ezután mind ketten nevetésben törtünk ki.
-Sötét van. Szeretnéd,hogy haza kísérjelek?
-Köszönöm,de nem kell. Hívtam egy Taxit.
-Akkor elkísérlek a Taxihoz.
-Rendben van.
-Köszönöm a mait.
-Mit köszönsz meg nekem?-kérdeztem tőle,mert nem tudtam,hogy mire érti.
-Azt,hogy veled tölthettem a délutánomat.-közben végig csak mosolygott.
-Ezt ne nekem köszönd.
-Megjött a Taxid. Hát akkor, viszlát!
-Viszlát!-beszálltam a  Taxiba és elindultam haza felé.

Vége                    

2013. január 26., szombat

2.rész ---->A titokzatos találka


A titokzatos találka

Nagyon boldog voltam,hogy a gyűrűm megkerült. Ez a kis ékszer még fontosabb lett az életemben,mint eddig. A suliban nem volt egy szabad percem sem. Mindenki össze-vissza kérdezgetett minden félét. De én nem nagyon foglalkoztam velük. Újra látni szerettem volna azt a szőke szép fiút. Egész nap csak ő járt a fejemben. Suli után a városban koboróltam. Találtam egy kisboltban egy szőke hajú plüss figurát. Megvettem mert rá emlékeztetett. A boltból kijőve megláttam az én kedves megmentőmet. Ledermettem. Nem tudtam megszólalni,csak ott álltam egy helyben. Egy kis idő után amikor már észhez tértem elkezdtem őt követni. Bement egy ajándék boltba. Szépen, óvatosan bementem utána. Elkezdett magában beszélni hangosan.
-Vajon mit adjak neki? Mi illik hozzá?
Oda ment hozzá az eladó.
-Segíthetek valamiben?
-Egy bizonyos személynek keresek ajándékot!
-Van valami elképzelése?
-Az biztos,hogy valami ékszer lesz.
-Mit szólna mondjuk egy nyakékhez?
-Remek ötlet!
Csak ennyit hallottam a beszélgetésből a beszélgetésből,mert ezután hátra mentek a raktárba. Felkeltette a figyelmemet,hogy vajon kinek adhatja az ajándékot. Egyszer csak a mellkasom elkezdett fájni és sírva fakadtam. Nem tudom miért. Majd belehaltam abba a fájdalomba ami a mellkasomat nyomta. Nem követtem tovább őt. Szép lassan haza sétáltam. Út közben össze futottam  az egyik osztálytársammal.
-Héj,mi történt,miért sírsz?-kérdezte aggodó hangon.
-Nincs semmi bajom,de tényleg.-miközben ezeket a szavakat mondtam a könnyeimmel  küzködtem.
-Látom,hogy sírsz. Mi történt?
-Semmi.Csak... .
-Csak mi?
-Semmiség. De tényleg. Látod?!-elkezdtem mosolyogni.-Már nincs semmi bajom.
-Hát jó. De ha szükséged lenne valamire akkor hívj!
Bolintottam egyet majd tovább indultam. A számat befogtam a kezemmel mert attól féltem,hogy elkezdek sikítozni, kiabálni. Amint haza értem bezárkóztam a szobámba és ki sem mozdultam onnan csak sírtam és sírtam. Másnap kisírt szemekkel mentem a suliba. Természetesen még mindig én voltam a téma. Én csöndbem a padomban ültem és csak bambultam a semmibe. Kaptam egy rejtélyes üzenetett. Csak a hely és az időpont volt megadva. Rengeteget gondolkoztam azon,hogy elmenjek-e. Végül eldöntöttem,hogy elmegyek a titokzatos találkára. Mivel volt időm haza menni ezért gyors letusoltam és átöltöztem. A találkára kicsit idegesen mentem. Nem tudom miért,de amikor oda értem az én megmentőmet kezdtem keresni. Becsuktam a szemem és egy mély levegőt vettem. Amikor kinyitottam a szemem a megmentőm mosolygó arcát láttam. Elkezdtem én is mosolyogni és egy könnycsepp csordult le az arcomról. Ő szép óvatosan letörölte az arcomról.
-Nem hittem volna,hogy eljössz.-mondta simogató lágy hangján.
-Nem gondoltam volna,hogy veled fogok találkozni.
-Na és örülsz neki.hogy velem van találkozód?!
-Igen.-ekkor azt hiszem elpirultam.
-Van kedved sétálni egyet?-kérdezte.
-Hát persze.
Karöltve sétáltunk az utcákon. Közben minden féléről beszélgettünk. Egyszer csak egy kis dobozt vett elő és odaadta a kezembe. Amikor kinyitottam egy nyakláncot találtam.
-Remélem tetszik.-izgatottan mondta.
-Ez gyönyörű szép!
Ezután Ren kivette a nyakláncot és feltette nekem a nyakéket.
-Remélem úgy fogsz rá vigyázni,mint a gyűrűre.
-Talán még jobban.

Vége       
  

2013. január 11., péntek

2.rész ----> Hirtelen változás

 
Hirtelen Változás 

Elöntött a boldogság amikor megláttam Baekho-t. Mégis mogorván szóltam hozzá.
-Mit keresel itt?
-Erre jártam és gondoltam beköszönök.-az arcán végig mosoly ült.
-Itt voltál,most már mehetsz!
Mogorván rám nézett majd a következőt mondta:
-Addig foglak zaklatni,terrorizálni amíg nem látok az arcodon egy mosolyt.
Ezt a mondatát figyelembe sem vettem. Elindultam a suliba. Baekho pedig követett.
-Miért követsz, mért csinálod ezt velem?-kérdeztem tőle értelmetlenül.
-Nem fogom elárulni.-nagyon komoly arckifejezéssel mondta mind ezt.
-Kössz,ezzel sokra megyek.-ezután megfordultam és tovább indultam,Baekho jött utánam.
Olyan volt mint egy "kis tigris" aki az anyukája mellett akar maradni.
-Mi a kedvenc kajád?-kérdezte.
-Azt hogy,a Pizza.
-Csak hiszed?
-Egyáltalán miért szeretnéd megtudni?
-Később meg tod!
-Na,gyerünk,áruld el.
-Nagyon kíváncsi vagy.
-És az rossz?
-Ebben az esetben igen.
-Baekho kérlek szépen áruld el.
-Honnan tudod a nevemet?-kérdezte borzasztó kíváncsian.
-Enyirre lüke nem lehetsz.
Ekkor bevágta a durcát és gyors léptekkel haladt előre. Alig bírtam őt követni.
-Sajnálom.-mondta.
-Mit sajnálsz?
-Mindent.-ezután átölelt majd elment.
Az egészet nem értettem. A suliban eldöntöttem hogy,nem fogok vele többet bunkón viselkedni. Kicsöngetés után elmentem arra a helyre ahol előszőr találkoztunk. Le és föl sétáltam, de nem találtam őt sehol. Amikor épp feladni készültem valaki elkezdett dobálni kavicsokkal. Megfordultam és Baekho állt ott.
-Mosolyt kérek!-mondta széles vigyorral az arcán. Rámosolyogtam és ő ekkor odajött hozzám.
-Szóval akkor mis is a kedvenc kajád?-kérdezte.
-A Pizza. És ez most már biztos.
-Remek,akkor holnap 5-re érted megyek és elmegyünk vacsorázni.
-Akkor ez most egy randi meghívás akar lenni?
-Igen.
-Akkor elfogadom a meghívást.
Ezután adtam neki egy puszit. Az arcom ezután lángban égett. Baekho arcán még nagyobb mosoly kerekedett. Amikor megfogta a kezem a szívemet a torkomban éreztem.
-Ismét haza kísérhetlek?
-Hát persze.
Kézen fogva haladtunk az egész úton. Madarat lehetett volna velem fogatni. Amikor a házhoz értünk Baekho átölelt majd adott egy puszit a homlokomra.
-Holnap akkor találkozunk.
-Igen.-csak ennyit tudtam mondani.
A lábaim remegtek mint a nyárfa levél. Bementem a házba és az örömtől elkezdtem sikítozni. A szívemet boldogság járta át.

Vége