2.rész ----> Hirtelen változás

 

Hirtelen Változás 

Elöntött a boldogság amikor megláttam Baekho-t. Mégis mogorván szóltam hozzá.

-Mit keresel itt?

-Erre jártam és gondoltam beköszönök.-az arcán végig mosoly ült.

-Itt voltál,most már mehetsz!

Mogorván rám nézett majd a következőt mondta:

-Addig foglak zaklatni,terrorizálni amíg nem látok az arcodon egy mosolyt.

Ezt a mondatát figyelembe sem vettem. Elindultam a suliba. Baekho pedig követett.

-Miért követsz, mért csinálod ezt velem?-kérdeztem tőle értelmetlenül.

-Nem fogom elárulni.-nagyon komoly arckifejezéssel mondta mind ezt.

-Kössz,ezzel sokra megyek.-ezután megfordultam és tovább indultam,Baekho jött utánam.

Olyan volt mint egy "kis tigris" aki az anyukája mellett akar maradni.

-Mi a kedvenc kajád?-kérdezte.

-Azt hogy,a Pizza.

-Csak hiszed?

-Egyáltalán miért szeretnéd megtudni?

-Később meg tod!

-Na,gyerünk,áruld el.

-Nagyon kíváncsi vagy.

-És az rossz?

-Ebben az esetben igen.

-Baekho kérlek szépen áruld el.

-Honnan tudod a nevemet?-kérdezte borzasztó kíváncsian.

-Enyirre lüke nem lehetsz.

Ekkor bevágta a durcát és gyors léptekkel haladt előre. Alig bírtam őt követni.

-Sajnálom.-mondta.

-Mit sajnálsz?

-Mindent.-ezután átölelt majd elment.

Az egészet nem értettem. A suliban eldöntöttem hogy,nem fogok vele többet bunkón viselkedni. Kicsöngetés után elmentem arra a helyre ahol előszőr találkoztunk. Le és föl sétáltam, de nem találtam őt sehol. Amikor épp feladni készültem valaki elkezdett dobálni kavicsokkal. Megfordultam és Baekho állt ott.

-Mosolyt kérek!-mondta széles vigyorral az arcán. Rámosolyogtam és ő ekkor odajött hozzám.

-Szóval akkor mis is a kedvenc kajád?-kérdezte.

-A Pizza. És ez most már biztos.

-Remek,akkor holnap 5-re érted megyek és elmegyünk vacsorázni.

-Akkor ez most egy randi meghívás akar lenni?

-Igen.

-Akkor elfogadom a meghívást.

Ezután adtam neki egy puszit. Az arcom ezután lángban égett. Baekho arcán még nagyobb mosoly kerekedett. Amikor megfogta a kezem a szívemet a torkomban éreztem.

-Ismét haza kísérhetlek?

-Hát persze.

Kézen fogva haladtunk az egész úton. Madarat lehetett volna velem fogatni. Amikor a házhoz értünk Baekho átölelt majd adott egy puszit a homlokomra.

-Holnap akkor találkozunk.

-Igen.-csak ennyit tudtam mondani.

A lábaim remegtek mint a nyárfa levél. Bementem a házba és az örömtől elkezdtem sikítozni. A szívemet boldogság járta át.

Vége