Az elveszett gyűrű
A szüleimtől most kaptam szülinapom alkalmából egy gyűrűt. Nagyon örültem neki. Másnap a suliban megmutattam a barátaimnak.
-Nagyon szép. Bár én kapnék ilyet,jó neked.-mondta az egyikőjük.
Ekkor rámosolyogtam majd elmentem. Alig vártam,hogy végre kicsöngessenek,halálra untam magam. Amikor megszólalt a csengő azonnal felkaptam a táskámat és gyors léptekkel elindultam haza felé. De valaki útközben fellökött. Ekkor valaki így szólt hozzám:
-Jól vagy,nem esett semmi bajod?
-Nem,jól vagyok.-mondtam.
Csak ezután vettem észre,hogy a féltve őrzött gyűrűm nincs meg. Ekkor sírva fakadtam és az ismeretlen férfi hirtelen magához rántott és szorosan átölelt.
-Miért sírsz?-kérdezte,kellemes lágy hangján.
-Elveszett a gyűrűm,nincs az ujjamon.
-Akkor keressük meg együtt!-és ezután elmosolyodott,de én is.
Együtt kerestük a gyűrűt,de sajnos nem találtuk meg.
-Hiába keressük,úgy sem fogjuk megtalálni!-mondtam borzasztóan elkeseredetten.
-Ne add fel,biztosan megtaláljuk.
-Már sötétedik,inkább haza megyek.Majd holnap tovább keresem.Köszönöm a segítségedet.Viszlát!
-Szia!-mondta,majd elindultam haza felé.
Ott a szüleimnek nem meséltem a történtekről. Egész éjjel nem tudtam lehunyni a szemem.
Másnap reggel elindultam a suliba és észre vettem,hogy valakit sokan körbe vesznek. Egy szőke fiú elindult felém,aki nem más volt mint azaz ember aki tegnap segített rajtam.
-Honnan tudod,hogy melyik suliba járok?-kérdeztem.
-Az egyenruhádból.-közben végig mosolygott-Tegnap találtam valamit ami azt hiszem,hogy a tiéd!
Ekkor elővett egy gyűrűt a zsebéből és az ujjamra húzta.
-Hol találtad meg?
-Az maradjon az én titkom.
Ezután szorosan magához ölelt,majd elment. Mire megfordultam már sehol sem láttam őt.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése