2013. január 6., vasárnap

1.rész ----> Váratlan találkozás

Váratlan találkozás
 Átlagos napnak indult,mint a többi.Ugyan úgy kezdődött csak,hogy épp aznap ismertem meg valakit aki az egész életemben a legfontosabb lett.
Suli után a barátnőimmel elmentünk karaokézni.Természetesen mint mindig lapultam,mint nyuszi a fűben ,mert nem szeretek énekelni.Amikor nem figyeltek gyors elhúztam a csíkot.Az egész város fény árban úszott és megálltam gyönyörködni benne.Ekkor egy idióta leöntött kólával.
-Vak vagy? Ha igen akkor húz szemüveget!
-Nagyon sajnálom nem akartam.-Mondta ő.-Gyere veszek neked másik ruhát.
-Nem kell.Csak hagy békén.
-Nem így megfogsz fázni. 
Ekkor megragadta kezem és egészen egy boltig ráncigált ahol rengeteg ruhát fölkapott és belökött egy öltőzőbe.
-Nem fogom fel venni!
-Ha nem te akkor majd én rád adom.
Ekkor úgy gondoltam,hogy jobb ha felveszem őket.Amikor kijöttem akkor döbbentem rá,hogy aki leöntött nem más volt,mint Baekho.
Ő látván,hogy felvettem ruhákat elkezdett mosolyogni.A mosolya egyszerűen elbűvölt.Hát, most ez van. 
Kifizette a ruhákat és ezt mondta:
-Viseld egészséggel.
-Köszönöm a ruhát.
-Nincs mit,ez természetes.Nem szeretném ha valami bajod esne.
Én erre nem tudtam mit válaszolni és azt hiszem,hogy el is pirultam.Még egyszer megköszöntem,majd gyorsan elmentem. De ő jött utánam.Gyorsan hátra fordultam és megkérdeztem tőle.
-Miért követsz?
-Mert sötét van és késő is.Még a végén valaki megtámad!
-Tudok magamra vigyázni,van nálam borszspré ilyen esetekre.
Ekkor elkezdett hangosan nevetni,én pedig tovább indultam hazafelé.
-Haza kísérhetlek?
-Nem kell!
-Ígérem többet utána nem látsz,békén hagylak.
-Rendben.-mondtam és hirtelen nagyon boldog lettem.
Elindultunk haza felé,ő pedig egész végig ott sétált mellettem.

-Köszönöm,hogy haza kísértél,most már mehetsz!
-Még el sem köszönsz tőlem?
-Szia!
-Neked is Szia és Jó éjt!
-Neked is szép álmokat.-suttogtam.
Ekkor bementem a házba és bevetettem magam az ágyamba.Egész éjjel azon tömprengtem,hogy talán egy kicsit hülyén viselkedtem.
 Reggel amikor kiléptem az ajtón Baekho ott állt előttem széles mosollyal az arcán!

    Vége             

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése