2013. január 8., kedd

1.rész ----> Első találkozás a könyvtárban

Első találkozás a könyvtárban

Mindenki strébernek tart,mert szeretek olvasni. Ráadásul még szemüveges is vagyok. Napi tehendőim közé tartozik,hogy elmegyek a könyvtárba. Mindennap leülök a megszokott helyemre és olvasok. Ma is szokásosan bementem a könyvtárba és kerestem magamnak egy jó kis izgi mangát. Találtam is egyet,de nekem egy kicsit magasan volt. Elkezdtem utána nyújtózkodni,de pekhemre ne értem el. Egyszer csak valaki ott termett a hátam mögött és levette a könyvet.
-Parancsolj. Ugye ezt szereted volna levenni?-kérdezte tőlem.
-Igen,köszönöm a segítségedet.
-Nincs mit. Ha bármiben a segítségedre lehetek csak szólj.-majd ezután rám mosolygott.
Én csak bólintottam egyet majd megfordultam és elmentem a helyemre. Ő leült velem szemben és elkezdett olvasni. Én hirtelen,akaratom ellenére altakartam az arcomat a könyvvel. Pár perc után elkezdett nevetni.
-Mi olyan vicces.-kérdeztem tőle.
-Semmi.
-Pedig valami nagyon lehet, hogy ha ennyire nevetsz.
-Semmi sem vicces.-de ekkor már annyira nevetett,hogy az arcát beletemette a pulóverébe.
Én ekkor elmentem és hoztam magamnak egy másik kötetet. Mire visszaértem ő már azt a könyvet olvasta amelyet az előbb fejeztem be.
-Izgalmas?
-Nagyon!-mondta hatalmas nagy mosollyal az arcán.
Erre én is elmosolyodtam. Egyszer azt vettem észre,hogy elkezdtünk beszélgetni egy könyvről. Borzasztó sokáig beszélgetünk. A végén már a könyvtáros hölgy szólt ránk,hogy mennünk kellene mert beszeretne zárni. Felsegített majd együtt távoztunk a könyvtárból. Egyszer csak így szólt hozzám:
-Holnap is eljössz? A könyvtárba.-kérdezte tőlem kicsit idegesen.
-Mindennap megtalálsz pontosan ugyanazon a helyen.-ezután rá mosolyogtam.-Nekem most mennem kell,későre jár.
-Haza kísérhetlek? Persze hacsak nem probléma.
Csak bólintani tudtam egyet. A haza vezető úton végig beszélgettünk.
-Hát,megérkeztünk.
-Akkor én most megyek. Holnap várlak a könyvtárban.
-Ott leszek!
Ezután bementem a házba és egészen addig néztem őt az ablakból,amíg el nem tűnt a szemeim elől.

VÉGE         

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése